i hate everything about you
Tök jó napom volt. Komolyan. Még az se zavart, hogy a törire rá kéne hajtanom, mert abból meg kémiából állok a legsz*rabbul. Az se érdekelt, hogy nem tudok, enni márt kvára fáj a fogam. Nem érdekelt. Az egész napot végig röhögtem, hülyéskedtünk a srácokkal, barátnőimmel megbeszéltük, hogyha lesz kori pálya, akkor szülinapomkor elmegyünk oda, korizunk [én nem tudok.] meg forrócsokit iszunk, és röhögünk, esetleg hívunk másokat is...
Aztán jött ez a sz*r érzés. És nem tudom mi az. Gőzöm sincs mitől és miért, csak itt van, és nem megy el. Nem tudom mit akar, minek van itt, de nagyon idegesít. Nagyon sz*r. Amolyan görcsös izgulás, ragaszkodás plusz félelem, meg még valami, amit nem tudok hova tenni. És ez kiakaszt. Nem szeretem az olyan érzéseket, amiket nem ismerek. Ez olyan... ijesztő. Hátborzongató.
Aztán jött ez a sz*r érzés. És nem tudom mi az. Gőzöm sincs mitől és miért, csak itt van, és nem megy el. Nem tudom mit akar, minek van itt, de nagyon idegesít. Nagyon sz*r. Amolyan görcsös izgulás, ragaszkodás plusz félelem, meg még valami, amit nem tudok hova tenni. És ez kiakaszt. Nem szeretem az olyan érzéseket, amiket nem ismerek. Ez olyan... ijesztő. Hátborzongató.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése