Viva La Raza

Latino Heat always&forever

Őszintén szólva, ezt a bejegyzést annak szántam, hogy azokról az emberekről írok, akiket tisztelek azok miatt, amiket elértek. De nem vagyok képes erről írni. Nem, amíg tudom, hogy milyen nap van ma.

Ma 7 éve, hogy az egyik legjobb pankrátor a világon, egy nagyszerű ember elment közölünk. Egy barátnőm, tökéletesen megfogalmazta sokunk érzéseit ezzel kapcsolatban; de ezt nem fogom leírni. Nem vagyok rá képes.
Az ő emlékének szóló RAW adást fogalmam sincs hányszor néztem meg[főleg az elejét!] de még mindig meghat.
Eddie Guerrero egy olyan ember volt, aki mindig elérte amit akart. Akár egyetlen meccsel el tudta érni, hogy szeressék. Az utolsó meccse valami bámulatos volt, ahogyan megnyerte... Nem illik/nem szabadna ilyet mondanom, de nagyon sokat nevettem rajta. Az, ahogyan megnyerte élete első, és utolsó WWE bajnoki címét, csodálatos volt, az egyik legjobb meccs, amit valaha láttam. Ő volt az, aki miatt JBL ekkora karakter lett, aki mindenkinek segített, aki életre szóló barátságot kötött sok mindenkivel a WWE színfalai mögött... Akinek a meccseit még sok pankrációval foglalkozó iskolák tanítanak. Aki mindenkinek a barátja volt.

"I'm your papi!"

 

Nyugodjon békében!
[1967-2005]
we will always remember you