I had a dream. Or nightmare?

Hol is kezdjem. Talán ott, hogy újra suli van, minden visszatért a régi kerékvágásba.. Vagy majdnem. Valami megváltozott a levegőben. A reggelek fáradtabbak, a délelőttök/délutánok pörgősebbek, de mégis többet vagyunk... együtt? Nem tudom, hogy mi lehet a helyes szó arra, hogy már csak egy félévünk van, aztán vége. Mármint nem úgy értem, hogy folyton egymás nyakában lógunk, szó sincs róla, csak mintha egy kicsivel többet beszélgetnénk - jó ez erős túlzás, inkább a hülyülés szó lenne találó.

És csak hogy maradjunk a címnél; volt egy álmom, ami aztán hirtelen át csapott rémálomba. Külső szemlélő voltam, egy tengerparti esküvőn. Minden szép és jó volt, gyönyörű díszek voltak, a vőlegény egy virágos kapu előtt állt a pappal... A menyasszony viszont nem volt sehol. Megkerestük, az esküvő csúszásban volt. Aztán jött a zene, az ara nagyon szép ruhában sétált ki. Gyönyörűen mosolygott, a ceremónia után pedig jöhetett a  buli. Mindenki jól érezte magát, mindenki ivott - a menyasszony is. Hirtelen felindulásból levette a cipőjét, és a tenger szélén táncolt, egyik kezével tartva ruhája uszályát. Én pedig közvetlen mellette álltam. Aztán vihar lett. Hatalmas hullámok csaptak össze, és egy hurrikán jött a tenger felől. A menyasszony nem vette észre. Csak nevetve táncikált az iszapos homokban, miközben mindenki arcára ráfagyott a mosoly, és próbálták kihívni onnan. Aztán... A hurrikán közelebb jött, és felkapta a menyasszonyt. Rövid, szőke fürtjei össze-vissza csapkodtak, sikolyát elnyomta a vihar hangja. És utána én is belekerültem, hihetetlenül szédültem, és nagyon féltem.
De felébredtem, bár még utána se éreztem magam biztonságban. Szörnyű volt. 


30Y koncertre szeretnék menni. :') 

Egyébként, kb. 3 tantárgyból leszek 4es, ami AWESOME!