nothing to say: Green Day

Tudtátok, hogy egy csávó perli a Karib-tenger kalózait, mert 10 éve, az első résznél állítólag az ő ötleteit használták? De akkor peren kívül megegyeztek. Erre most meg újra előveszi az ügyet, gondolom elfogyott a pénze. De csak szerintem nem fog ez sokat ártani a cégnek?xD Mármint szerintem lefizetik. Vagy valami ilyesmi.

DE. Ki kíváncsi a Karib-os szövegelésemre, mikor SZERDÁN GREEN DAY KONCERTEN VOLTAM?! Nem hiszem, hogy sok mindenki. So, kezdjük az elején.
Reggel anya keltett olyan 7 körül, hogy befonja a hajamat, így a szél nem fogja kifésülhetetlenné fújni. Utána elköszöntem tőle és jó alvóként visszafeküdtem aludni. A gáz az volt, hogy a hajamat másfél óra alatt is rohadtul elaludtam, de annyira nem izgatott. Utána jött apa, bepakolt a motorba és elindultunk. Én, hogy ne unatkozzak annyira, elcsórtam tesóm MP3-om lejátszóját, és zenét hallgattam. A zenék többsége elviselhető, sőt istenkirály volt, de voltak rajta olyanok is, amiket az életben nem hallgatnék meg… :D Persze előzőeste raktam rá még egy-két számot, de nem lényeges. A lényeges az volt, hogy véletlenszerű lejátszás volt, és halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy kell normálisra beállítani. Egész úton Bécsig azon izgultam, hogy ne hogy lejátssza nekem az utolsó számot – Americano – mert akkor megőrülök. Aztán közben volt Erik Iglesias, Tonight I’m fuckin’ you, amikor is azon gondolkoztam, hogy hogy lehet ilyen orbitálisan nagy hülyeséget írni? Mármint komolyan, csak szerintem baromság az egész?!
Na de haladjunk tovább. Még a határ előtt eszembe jutott valami egészen lényeges infó. Mégpedig az, hogy nálam nincs SEMMI irat. De semmi. Se személyi, se diák, komolyan semmi, mert reggel kiraktam őket a pénztárcámmal együtt, mondván, hogy csak pénz van benne. AHA, PERSZE. Mondtam apának, aki megnyugtatott, hogy nem kell semmi, max. majd azt mondjuk, hogy nem vagyok 14. Mellesleg tényleg nem kellett semmi. :D Egyébként Magyarországon egész úton fagyoskodtam, a végén a kapucnimat a fejemre húztam és arra vettem fel a sisakot. Divatot teremtek a végén. :D
Fél 3 körül megérkeztünk Bécsbe, és nagy nehezen eltaláltunk a helyszínhez. Utána leparkoltunk, és megkerestük, hogy hol is kéne bemennünk. Az E szektornál, ami a másik oldalon volt. Szóval elsétáltunk oda, mikor apa meglátott egy motoros parkolót, és vissza kellett sétálni a motorért aztán visszamotoroztunk a parkolóhoz és végre odamentünk a kapuhoz, ahol már rohadt sokan álltak. Fél5-kor elkezdtek beengedni minket, akik elsőként átértek az ellenőrzésen rohantak a színpad elé.

Viszonylag mi is az elején beértünk, de mi ráérősen sétáltunk, apa vett sört magának nekem meg vizet. :D Aztán leültünk a fűre, az akkor még kicsi tömeg mögé, mondván, hogy a koncert kezdetekor majd előrébb megyünk. Ezután megcsillogtattam német tudásomat és az egyik árustól vettem sajtos perecet. Ennyiben ki is fullad a tudásom, nem csoda, hogy 4es lett a vizsgám. Egyébként nekem ott esett le, hogy még lesz elő zenekar. :’D Akik fél hatkor fel is jöttek a színpadra, és akik nem voltak mások, mint az ALL TIME LOW. SZÓVAL ÉN ŐKET IS LÁTTAM!!!! És fergetegesek voltak ők is. Végig üvöltöttem a Somewehere in Neverland-et [titkos kedvenc számom] meg a Time Bomb-ot. És amúgy nagyon jó fejek voltak! A gitáros[Jack] végig ugrálta az egészet, ott táncikált meg minden, hatalmas bulit csináltak, meg adták a kezdést. :D És Jack mit akasztott fel a mikrofon állványára? Na mit? EGY MELLTARTÓT. MERT EGY MELLTARTÓT DOBTAK FEL NEKI.:’DD Utánuk jött egy osztrák zenekar, a Baseball, akik ismert számokat dolgoztak fel, de én őket is bírtam, bár a német karattyolásukból nem sokat értettem.

[All Time Low.]<3

ÉÉÉÉs, utánuk jöttek ők. ŐK. AZ ISTENEK. A 2. legcsodálatosabb banda, az életemben. LÁTTAM ŐKET. ÉN!! LÁTTAM ŐKET, AMINT LENYOMNAK EGY CSODÁLATOS KONCERTET. FELTUDJÁTOK FOGNI?????
So, a tömeg közepén voltam. Nagyon a közepén, mert egyszer körbe néztem és többen voltak mögöttem mint előttem, aminek rohadtul örültem. Mert így nem én voltam a legtávolabb tőlük.:D És Tré-t mindig láttam. Legalábbis a cuki hajacskáját meg a dobokat. Azok beleégtek a memóriámba. Végig üvöltöttem az egész koncertet, pogóztak előttem, mögöttem, mindenhol. :D És még valahol az elején apa felvett a nyakába. ÉS ONNAN TOMBOLTAM A KEDVENC SZÁMOMRA A BOULEVARD OF BROKEN DREAMS-re. Egyik kezemmel kameráztam, a másikkal meg csápoltam. ÉS AWESOME VOLT. És áááááá!! És ahogy ott felülről szemléltem a dolgokat, egyszer körbenéztem. Minden felnőtt mosolyogva nézte a tombolásom. Ezek szerintem ők ritkán látnak egy nyolcadikost Green Day koncerten őrjöngeni.:D Volt King For a Day, amikor ezt a mondatot mindenki teli torokból üvöltötte, és ugrált rá. Meg volt Basket Case, Hey Jude, Stray Heart, St. Jimmy, Brutal Love.. Meg még sok-sok rohadt jó szám.*-* Szerintem 3 órát simán végignyomtak. Az tuti. És egyszer elmentek. Mindenki ott mondogatta körülöttem [magyarok voltak mellettem/mögöttem] hogy vége, menjünk haza. Én meg nem tágítottam. Mondtam, hogy neeem, nem engedhetnek el minket American Idiot nélkül. És nem is tették! Visszajöttek és eljátszották!! És ugráltam, üvöltöttem, mindent csináltam. Közben meg egy srácot végig hordozott a tömeg. Én csak azt láttam, ahogy rúg-kapálózik, de el tudom képzelni milyen volt a közvetlen közelében.:'D Utána még 2 számot tökéletesen végigjátszottak, és vége lett. Mehettünk haza.
Egyébként estére rohadt hideg lett. A szállásunk meg kb. egy-másfél órányira volt MAGYARORSZÁGON. Addigra szétfagytam, pedig minden volt rajtam. Mikor megláttam a táblát, hogy ’Fertőrákos’ olyan megkönnyebbülten sóhajtottam, hogy nem is tudom, erre nincs semmi példám.:’D Olyan fél 2 körül feküdtünk le, de egyszer arra ébredtem, hogy apa horkol, utána meg többször arra, hogy telefonál. Reggel 8 után indultunk haza, de végig szakadt az eső, megfagytam, meg is fáztam. (Y) És olyan délután 3-kor már itthon voltam, és zsongtam mindenkinek, aki rám írt.
DE. Tökéletes ballagási ajándék volt. Legjobb estém, amit el tudtam képzelni. És újabb tételt húzhattam ki a bakancslistámról. <3